Téli ünnepek

A karácsony eredetileg egy mozgó ünnep volt, az év különböző időpontjain ünnepelték. A december 25-i dátumot Juliusz pápa döntésére tüzték ki a IV-ik században, mert akkor volt a római téli napforduló, a nap visszatérésének az Unnepe. Mivel a nép nem volt hajlandó feladni ezt a tradicionális ünnepet, a legjobb gondolat volt, hogy összekapcsolják a Karácsonnyal, hogy azzal helyettesitsék a pogány ünnepléseket.

752-ben, amikor a juliánus kalendárumról áttértek a gregoriánusra, elvesztettek 11 napot az évből. Tehát a dec. 25 dátum 11 nappal hátramozdult. Azok az egyházak, amelyek ma is a juliánus kalendáriumot tartják, januárban ünneplik a karácsonyt, akkorra esik náluk dec.25.

A legtöbb karácsonyi szokás (ajándékozás, gyertyagyujtás, karácsonyjárás, karácsonyfa) régebbi vallásokból ered.

Itt alább található egy néhány a még fennmaradt pogány szokásokból.

Befana -- Olaszország Mikulása

Bifana, egy barátságos boszorkány, seprün repül le a kéményeken, hogy a kiakasztott harisnyákba ajándékokat tegyen. A legenda szerint Bifana éppen sepregetett, amikor a Három Királyok bekopogtattak hozzá. Felajánlották , hogy magukkal viszik a Kisjézust megnézni, de azt mondta, nincs ideje. Utóbb meggondolta magát, de már késő volt. Ezért mai napig is betér karácsonykor minden házba és ajándékot hagy mindenhol a Kisjézus tiszteletére.

Svédországban

Mielőtt a kereszténységet felvették volna, a svédek a téli napfordulókor a napot ünnepelték. A neve Midvinterbloot, ami azt jelenti, hogy Tél Középi Vér, és olyankor állati és ember áldozatokat mutattak be. Ezek az áldozati oltárok meghatározott helyekre voltak felállitva, és még jelen pillanatban is majdnem minden régi svéd templom egy hajdani áldozati szin helyén all. Az utolsó pogány ritusokat végülis 1200 körül adták fel a misszionáriusok befolyására. (Bár eleinte a misszionáriusok is áldozatokként végezték a karrierüket a viking falvakban.) A Midvinterblotnak az volt a szerepe, hogy a helyi istenségeket megengeszteljék, hogy azok nagylelküen szabadon engedjék a napot és az visszatérhessen a földre. A telek Skandináviában sötétek és ijesztőek. ( A központi fütés előtti időkről beszélek...) Es azok az istenek nagyon nagy hatalommal birtak! A csütörtök neve mai napig is a háboruskodás istenének, Thornak, a nevét viseli, a péntek pedig a termékenységét (Freja). Azt is érdekes tudni, hogy svédül a karácsonyt Julnak nevezik, és a Jul gnómnak ugyanakkora szerepe van, mint a Télapónak, vagy a Krisztkindlinek. Nem könnyü a régi pogány szokásoktól megszabadulni! Allitólag a régi vallás, Thorral és barátaival az élén, itt-ott még ma is él, ha nem is olyan véres többé.

Napforduló Skóciában

A Napforduló Unnepét az év legrövidebb napjának az előestéjén tartják. Időszámitásunk első évezredében a mai skótok ősei, a druidák, Napfordulókor a Nap Istenét ünnepelték, örvendezve, hogy ezután visszatér és ujra erősödni fog. A szokások ma is élnek a vikkan tradiciókban, az angol nyelvterületeken, és különféle változatokban a világ más tájain.

Egy nagy fahasábot - a Julhasábot - felállitják egy tisztás közepén, és meggyujtják. Mindenki azután a tüzet körültáncolja. Azt mondják, hogy minél nagyobb zajt csapnak, annál jobb, mert ezzel ébresztik fel a nap istenét, s igy az ujjáéledés folyamatát.

Szamár Unnepe - középkori keresztény ünnep

Az ünnep úgy kezdődött, hogy megelevenitették a szent család menekülését sötét hangulatú szinpadi előadásban a város főterén, s azután templomi szentmisével fejezték be az eseményt. Idővel az ünneplés módja átváltozott paródiává, egy szamarat bevittek a templomba, mint megbecsült vendéget, és megtisztelésként a pap és a gyülekezet közösen i-áztak. Végül ezt a Vatikán betiltotta, de még hosszú évekbe telt, mig mint vallásos ünnep eltünt. Ma már csak népi hagyományként ünneplik helyenként

Ganna - etiópiai szokás

A legenda szerint a juhászok, amikor meghallották Jézus születésének a hirét, rázták a pásztorbotjaikat és egy Ganna nevezetü társasjátékot játszottak örömükben. Ennek emlékére játssza ma a gannát Etiopiában minden keresztény ferfi és fiu karácsony napján, vagyis január 7-iken - a régi kalendárium szerint.

Dozmocse - a Haldokló Ev Unnepe Tibetben

Az öt napig tartó ünnep központja egy oszlop, ami ki van diszitve csillagokkal, és egyéb, szines fonalakból készitett, dekoraciókkal. Ijesztő maszkokat viselő táncosok ugrálják körül, hogy elijesszék a rossz szellemeket az elkövetkező évre. Dáridózásokkal és imádkozásokkal telnek el a következő napok, fináléként a nép együtt dönti le az oszlopot és szedi szét a dekorációkat.

Vajszobrászat - buddhista újévi szokás

Szintén tibeti szokás, hogy újévkor a buddhista szerzetesek jak vajból aprólékos gonddal készitett szobrokat faragnak, minden évben más más történetet és tanitó mesét elevenitve meg. A szobrok néha elérik a 10 méter magasságot és specialis vajlámpások világitják meg őket. A legsikerültebb szobrok kitüntetesben részesülnek.

Csaomosz - pakisztáni napforduló ünnep

Ennek az ünnepnek is pogány, a muzulmán kort megelőző, eredete van. A napforduló idején egy ősi félisten leszáll a földre, hogy összegyüjtse az imádságokat és elvigye a Mindenható (Dezao) lábaihoz. Az ünnep alatt a lányok és asszonyok rituális fürdőket vesznek, a férfiak pedig vizet öntenek fejükre, mialatt egy kenyeret emelnek az ég felé. Ezután a férfiak is megmárkóznak, de aztán nem szabad székre üljenek amig naplemente után kecske vérrel be nem fröcskölik az arcukat. A tisztitó ritusok után nagy fesztivált rendeznek, táncolnak, tüzrakásokat gyujtanak és esznek - isznak. (Specialis ilyenkor egy étel, ami kecskepacalból készül...)

Retkek Ejszakája - Mexikóban

Szokatlan ünnepségre kerül sor a mexikói Oaxaca-ban minden év december 23-ikán. A mult század közepén kezdődött, amikoris a spanyolok behozták Mexikóba az első retket. Oaxacaban ezek nagyon nagyra nőnek, de a köves talaj miatt mindenféle furcsa, csavart formájuvá alakulnak. A helyi népmüvészek azután mindenféle érdekes dolgot faragnak ezekből, jeleneteket a bibliából, meg helyi Azték legendákból. Készpénz dijakat nyernek a legjobb szobrászok, és az est káprázatos tüzijátékkal záródik.

Hari Kujo - Japán

Ezt a buddhista ünnepet december 8-kán ünneplik Japán minden sarkában. Allitólag 400 körül kezdődött a szokás. Először csak a szabók és varrónők ünnepelték, de ma már résztvesz benne mindenki, aki szeret varrni.

Az év folyamán az eltört, elgörbült tüket és ollókat nem dobják el, hanem ezen a napon a tük tiszteletére felállitott szentélyekbe viszik őket. Ott egy tál tofuba (szójasajt) szurják bele a kimustrált szerszámokat. Ahogy a varrónő beleszúrja őket a tofuba, egy specialis imát és áldást mond, megköszönve nekik a szolgálatukat. Ezek után aztán a tofukockát papirba csomagolják és a tük örök nyugalomra találnak, amint ünnepélyesen a tengerbe dobják őket.