A naptári év szerint András napja (november 30.) a téli napforduló időpontja, az advent kezdete. Az első adventi koszorúk nyomait a néprajzkutatók északon, a Keleti-tenger partvidékén és szigetvilágában találták meg. Fűzfavesszőből koszorút fontak és örökzöldet csavartak köré. „Valódi” adventi koszorút a XIX. században készítettek. Az ötlet egy hamburgi lelkésztől, Johann Wichemtől származik, aki 1860-ban, otthonában, egy hatalmas fenyűkoszorút függesztett a mennyezetre, és 24 gyertyát állított bele, minden adventi napra egyet. Az idők folyamán ez a szokás annyiban módosult, hogy az adventi vasárnapoknak megfelelően 4 gyertyát helyeznek a koszorúra.
A latin eredetű szó (adventus) megérkezést jelent. A Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka. András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetes „szent idő” a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. A régi időkben éjfélkor harangszó hirdette advent, valamint az egyházi év kezdetét. Eredete az V-VI. századba nyúlik vissza. Ebben az időben az emberek szigorú böjtöt tartottak. Napfelkelte előtt hajnali mise volt, amelyet „angyali misének”, „aranyos misének” is neveztek. 1611-ben a nagyszombati zsinat advent első vasárnapjától vízkeresztig megtiltotta az esküvőket, zajos mulatságokat.
"Csillag gyúlt a sötét égen,
Megszülettél szép reményem,
Csendben pihensz anyád karján
reménységünk éjszakáján.
Csillag gyúlt a sötét égen.
Aludj csendben én reményem!
Anyád őrzi édes álmod,
mint ahogy te a világot." |
AJÁNLOM AZ OLDALT
